Vízhasználat - permakultúra
Mi a permakultúra?
| „A permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése, és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával. Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit.” Bill Mollison |
A cikkben ebből a komplexitásból csak egyetlen aspektusból foglalkozom és ez a víz.
Vízhasználat
A víz minden élet éltető eleme, nagyon fontos, hogy okosan bánjunk vele. Ne mérgezzük meg és ne pazaroljuk el. De hogyan is?
Víztározók
A vizet ott kell tartani, ahol szükség van rá. Ehhez több módszert is tudunk alkalmazni.
Egy családi ház esetében nem hatalmas tavakra gondolunk, hanem
- Szárazkertre, ahol egy időszakos patakot, illetve tavat hozunk létre a kert terepviszonyait segítségül hívva: a legmélyebb pontot kimélyítjük; agyaggal, a régi talajjal, majd kövekkel érdemes fedni, és a nedvesebb időszakban kialakult tóból, patakból öntözünk.
- Gödrök (ang. swale) képzése. A szárazkert helyett ebbe a mélyedésbe telepíthetjük a kertet. Itt mindig több víz lesz, időszakos elárasztásokkal - ezt a gazdálkodás során figyeljük és kiaknázzuk. Gyakorlatilag mindenhol ki lehet ilyen gödröket alakítani, jelentős földmunkával jár, és évekig tart, hogy kialakuljon felette a burjánzó növényzet.
Természetesen a többi kertészeti praktika is alkalmazható: a tetőről lezúduló vizeket elraktározhatjuk tartályokban, különféle víztározó edényekben. Különösen érdekes az ollas (ejtsd ojas), ami egy mázatlan cserépedény, szűk szájrésszel: itt tudjuk öntözni, de nem párolog el a víz és az edény kapillárisain szépen lassan tud kiáramolni a földbe a víz.
 |
| Forrás |
Vízkészlet
A vízkészleteket okosan kell felhasználni, hiszen sokat dolgoztunk azért, hogy legyen!
- A föld vízmegtartó erejének növelésével. Gyakorlatilag különféle módszerekkel: un. Hügelkulturával, mélymulccsal olyan szerkezetű rétegződést hozunk létre, ami képes nagy mennyiségű vizet magában tartani. A korhadó növényzet úgy viselkedik, mint a szivacs. (Nem kell külön kókuszrost-takarót venni! Elég, ha a levágott növényi hulladékokat hasznosítjuk! Azonnal és helyben.)
- Megfelelő növényzet és ökoszisztéma. A permakultúrában nagyon lényeges elem, hogy nem forgatjuk át a földet, mert a benne élő mikroorganizmusokat ezzel megöljük - e helyett igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy ezek a kis élőlények jól érezzék magukat és szaporodjanak. Ezek, és főleg egyik képviselőjük a mikorrhiza gombák képesek arra, hogy a növényzetnek segítsenek felvenni a vizet és a táplálékot. Így a növényeink sokkal gazdagabb, erősebb gyökérzetet tudnak növeszteni, ami mélyebbre képes terjeszkedni, és emiatt a mélyben levő vizeket is fel tudja szívni. Nagyon fontos a növénycsoportok létrehozása is: nagyfa, kisfa, cserjék, bokrok, futók, virágok, gyógy- és gyomnövények, gyökérnövények, levélnövények összeültetésével. Ezáltal mikro-ökoszisztémákat alakítunk ki, ahol a növények megvédik egymást: a nagyfa mindegyiket beárnyékolja a legnagyobb nyári melegben, nem égnek ki, a levélnövények segítenek a talaj árnyékolásában, a gyökérnövények megtartják a vizet és tápanyagokat vonzanak, a gyógy- és gyomnövények gyógyítanak, segítenek a gyökérzeteknek utat törni a földben, stb, stb. Mindegyik táplálja a környező állatvilágot: lesznek beporzók, ragadozók és bizony egy kicsit hagynunk kell a növényevőknek is. A madárcsicsergős esték és hajnalok bőven kárpótolni fognak érte!
Mielőtt azonban hatalmas kotrógépekkel mindenki elkezdi felszántani a telkét, szeretném arra felhívni a figyelmet: az első lépés a környezet megfigyelése! Eső idején hol alakulnak ki vízfolyások, hova nem jut, el lehet-e vezetni, vagy épp más funkciót keressünk a területnek. Hol vannak természetes mélyedések, melyek a legmélyebb pontok. Milyen gyomok fordulnak elő - ha pl csalán, örüljünk, mert ott laza, tápanyagdús és jó vízelvezetésű a földünk, ha pedig szamárkóróink vannak, akkor ott bizony vízhiányos a talaj! A fák, bokrok társulásait is kiaknázhatjuk: mi nő magától is, milyen társai vannak. Nálunk például diófák vannak, spontán is kinőnek a földből, alattuk rengeteg bodza és szilva, körte, alma, eperfa. Ez mutatja, hogy milyen további növényeket társíthatunk velük és arra is utal, amit nem érdemes tartanunk.
Nagyon izgalmas dolog így kertészkedni, főleg, hogy nem a kemény fizikai munkára összpontosítunk, hanem a megfigyelésre és a természet saját eszköztárának a felhasználására. Hozzáteszem, nem a megszokott esztétikának fog megfelelni a kert, mert a növények nem lesznek szép sorokban, jól kapálhatóan és a gyomokat sem kell folyton kihúzkodni. De kevés munkával, burjánzó vegetációt kapunk.
Forrásaim:
Dr Gyulai Iván videói, könyvei, hírlevelei